mindennapi nyávogások

napfürdőzés

2012-02-18T14:06:00.000+01:00

árnyékos

2012-02-17T06:43:00.001+01:00

hát valahogy annyira nem megy, hogy írjak az Álmi-saga legújabb fejezeteiről, pedig elég durva sztori. Egyszerűen képtelen vagyok lélekölően szomorú dolgokról írni litániát, de le akarom mégis jegyezni. Dióhéjilag összefoglalva:
1., a TSMT torna használ -> kommunikáció meglódult, kreativitás meglódult, rajzolás, festés, zenélés, kreatív szerepjáték, dialógus-kezdemények alakulnak
2., ennek folyományaként az oviban is elkezdett nyitni, amit elég szerencsétlenül a "meglököm a másikat" játék formájában igyekezett elkezdeni többiekkel, az óvónénik szerint szándékos rosszindulat és "élvezi, amikor a többiek elesnek!" ( WTF??? 3 évesen rosszindulat??! és mi a "rosszindulat" jeleit mér' nem tapasztaljuk se itthon, sem sehol?) Sajnos az egyik lökésből baleset is származott, az egyik kisgyerek megharapta a saját ajkát a lökés miatt annyira, hogy vérzett, feldagadt. emiatt külön szülői értekezletre hívtak be, jegyzőkönyvet készítettek, amit nem írtunk alá, mert
a., nem voltunk ott mikor az esemény történt
b., nem írunk alá olyat, ahol leírják, hogy a 3 éves gyerekünk "szándékosan rosszindulatú és élvezettel bántja társait"

ebből jött a c., átírták másnapra a jegyzőkönyvet, egy kissé másféle verzióra.... (wtf??!! part 2)

3., be akartak küldeni a Vadaskertbe, én meg közöltem, hogy NEM! és kiegyeztünk Olga néni felkeresésében, hogy adjon szakvéleményt, így most heti egyszer vihetem Álmost a pszichológushoz, a munkahelyem nyilván örül neki...

4., erősen gondolkodom, hogy ha Álmit heti rendszerességgel kell vinnem pszicho-nénihez, meg nev.tan kontrollra, meg plusz nekem is járnom kell azért vizsgálatokra, akkor elmegyek veszélyeztetettre, mert még így is sokkal korrektebb a munkahelyemmel szemben,mint ha heti 2-3 napot dolgozom csak és mindig helyettesíteni kell a munkám. De! ameddig Mazsi nem tuti, addig nem szeretném meglépni, tehát minimum március végéig, de inkább április végéig ki kell tartani. addig csak tervezgetek.

5., mindezek ellenére teljesen pozitívak vagyunk, mert a lehangoló ovis történések ellenére erős és jó fejlődést látunk, és valahogy tudom, hogy nem történhet semmi szörnyű.

Ama ovis fotózásrul...

2012-02-15T18:43:00.001+01:00

Az eredmény:

A szokásos "get the blues" típusú arckifejezéssel. Stílusosan atomjaira szakított váltócipedlikkel ( azóta van mááááásik, de aznap délutánra már csak a csíkokat hozta megmutatni..)

"Meddig tart még ez, te jó Isten??!" típusú beállás

Álmi érdeklődve várja, milyen érdekes fog történni.

Ő azért jobban élvezte az egész cécót :)

De azért ez az igazi :D:D:D:D:D:D:D A fő-fő-fő kedvencem. Mert tényleg ilyenek együtt :)

el vagyok bűvölve

2012-02-15T06:48:00.001+01:00

természetesen korai bármit nyilatkozni - mármint ha a racionalitás felől nézzük a dolgokat, de én most emocionálisan nézem. De ilyen terhességem még nem volt. Eddig minden gyerek kivétel nélkül kolbászt akart zsömlével és kisebb nagyobb mértékben külöféle gumikajákat, főleg mekdöncis halas-szendvicset, pedig a mekdöncinem a szagát sem bírom alapesetben, nem hogy megegyem azokat a tarka izémicsodákat ottan*. Mazsola viszont pont azt szereti, amit én! Most 3x annyira élvezem a zöldségeim és főzelékeim ízét, ha hagynám, akkor Mazsi több kávét is inna, mert azt nagyon szereti, de be kell érnie a reggeli egy adaggal és ha nagyon álomkóros vagyok, akkor délután egy nagyon lájtos másodikkal. Az émelygéseket estére tartogatja, de az is olyan kevéske, hogy éppen csak jelzi, "itt vagyok ám!". Nem zabáltat, simán elfogadja, ha mondom neki, hogy nem vagyok éhes, nem eszünk többet, mert anyád megint mehet a cukrával a kórházba! És simán elfogadja ! Belátom, a 6-7. hét magasságában ez túlzásnak hangzik, de az eddigi tapasztalatok azt mutatták, ha a gyerekeim már a 3. héttől jelezték, mire számíthatok az első trimeszter további heteiben, így szerintem itt sem lesz gyökeres változás, ha eddig nem volt.
Úgy sejtem, kisfiú lakik odabent, mert a lányok eddig kivétel nélkül meghánytattak, megzabáltattak és az elején jól meg is szenvedtettek, Álmival a pocakomban volt az egyetlen hányás-émelygés-zabálási kényszer mentes, remekül-a-bőrömben terhességem. De kolbászt ő is evett!
Valamiért egy sötét hajú kisfiút látok, mint belső kép, de ne röhögjetek ki, ha születik egy szőke lányom! :)) Végtére nem vagyok boszi, csak egy macska.
Mazsi kommunikál velem, nem úgymint Barka. Ő nem akart velem kontaktust felvenni, talán mert ő tudta, amit én még akkor nem, hogy rövid lesz a mi találkozásunk. De Mazsi élénken kommunikál és olyan, de olyan vidám, én is folyamatosan röhögök vele. (Pedig a Mazsin kívüli életemben nem sok röhögtető dolog történik épp, de erről majd egy máskor. ) Még fogalmam sincs, mikor megyek UH-ra, nem tudom hol fogok szülni, ki lesz az orvosom, meg semmit. De nem is érdekel. Egyszerűen élvezem a létet. megbuggyantam! :D:D:D buggy-buggy-buggy.... :D:D

* ez nem diszkriminatív megjegyzés akar lenni! Simán szeretem azokat az embertársaimat, akik mekdönci-hívők, sőt! hajlandó vagyok velük nem-várandós állapotomban is beülni és kávézni egyet. Sőt, a gyerekeimnek is hajlandó vagyok sült krumplit venni ottan, esetleg csirkefalatos menüvel. De ettől még nekem nem kell szeretnem, ugye? Ríszpekt Zsan! :D:D:D

Művészetek estéje

2012-02-14T06:48:00.000+01:00

Álmos teljesen a zene bűvöletében él. A zongorát is nagyon szereti, meg kipróbálta a dobot és a furulyát is, de a fő-fő-fő kedvenc a gitár! A hangszereit nem ám szaggatja, vagy két kézzel üti, mint a legtöbb kisgyerek, hanem megpróbál hangot és ritmust csalogatni belőlük, figyeli mi történik, ha itt megnyomja, ott megpengeti és hogyan szól ez együtt. Apja fia. Tegnap előszedte LK basszusgitárját és közölte: fekete gitálon gitálozok!" azt a boldog fejet még! Nevetett és tapsolt örömében! Aztán figyelmesen hallgatta, nézte LK-t, ahogy magyarázza hogyan tartsa az ujjait, hogyan pengessen és csinálta! Amikor belejött, akkor már énekelt is pengetés közben, a kedvenceit :) előszörre a legkedvesebbet, a Queen-től a "Dont' stop me now!"-t, meg a "We will rock you!"aztán jött a Kispáltól az "Emese" is.. :D :D Zenész lesz, akárki meglássa! A zene a mai napig jobban érdekli, mint bármiféle mese :))

és persze Fülinek is ki kellett próbálni...

..bár őt a zene nem igen fogja meg, inkább az "előadó művészet" az ő világa.. :)) Na meg a rajzolás, mert tegnap este ezt a baglyocskát rajzolta, amibe teljesen beleszerettem, jön is velem a munkahelyemre dísznek.. :))

Szülőlét - az elfogadásról

2012-02-13T06:55:00.001+01:00

Amikor az ember fiatal és lelkes, az első gyerekét várja, vagy csak tervezi és eléggé rugalmas tipus is, akkor szokott olyasféle kijelentéseket tenni, miszerint: " ...és a gyerek majd csinálhatja amit szeretne. Mi olyannak fogjuk elfogadni amilyen, bármilyen utat is választ, a mi gyerekünk és támogatni fogjuk!"
Ám valójában az ember fejében semmi konkrétum nincs ilyenkor, leginkább csak az, hogy
1., mivel a mi vérünk, biztosan teljesen megértjük egymást, legfeljebb ahhoz kell alkalmazkodni, hogy békésebb, vagy vagányabb típus
2.,ha meghalok a félelemtől, akkor is elfogadom hogy ő hegymászó/ipari alpinista/gyémántbányász/ raftingos a Niagarán/stb. lesz, ha ő úgy boldog. ( és persze nem lesz az, mert mér' pont az én gyerekem akarna az lenni )
Eddig a rózsaszín álmok. Aztán megszületik a Ded és jó esetben szülei-féle lesz, még mindig jó esetben olyan gyerek lesz, aki hobbiként szabad kézzel mászik fel, biztosítás nélkül a Matterhorn-ra, de közben jó gyereke a szüleinek és van az az eset, ahogy én is és sok más szülő is jár a sajátjával.
Mert én is a teljes elfogadás szándékával vágtam neki a szülői létnek és pont ebből adódik az egyik legnagyobb belső harcom. Ahogy mennek az évek, egyre inkább úgy fest Füles a magányos, dacos, senkihez nem hajlandó alkalmazkodni életformát választotta. ez az ő választása és neki kell megtapasztalnia ennek a hátrányait és az ebből adódó tapasztalatok bírhatják csak rá arra, hogy belső igénye legyen a változtatásra. És mégsem tudom elfogadni. Harcolok ellene, megpróbálom rábírni, rádöbbenteni, hogy mennyivel jobb vidáman élni, amihez nem a véleményét kellene feladnia, csak egy kicsit több elfogadás a többiek felé, kicsit több empátia a világgal szemben. De Füles világában csak ő létezik. Senki más érzése véleménye, vágya nem számít.
Egyszer egyszer sikerül rávenni, hogy próbálja meg másképp is. De akkor boldogtalan, hiába a sok pozitív visszajelzés. sokkal fontosabb neki az ő akaratának a beteljesedése, mint az, hogy a világ irányából szeretetet, elismerést, barátságot kapjon, pedig erre is nagyon vágyik. De az első késztetés erősebb, ennek kell érvényesülnie. De ettől sem boldog, hanem szomorú, hogy a pozitív visszajelzések elmaradnak. De hát ahhoz adni és elfogadni is kéne ugye.... Mindenáron nyerni akar, mindenből versenyt akar csinálni és az sem érdekli, hogy ha senki nem versenyzik vele. Ő boldog, hogy előbb ette meg a joghurtot mint én, hiába mondom neki, hogy nem versenyzek, hanem reggelizek. Aztán durcás lesz, hogy nem örvendezek neki, milyen gyorsan ette meg a joghurtját... Ha meg véletlenül versenyez vele valaki és na adj Isten! a másik jobb, akkor vége a világnak, csakúgy, minta valami nem sikerül elsőre, vagy 25 szaltóugrás után a 26.-at elrontja. Nincs érv, ami megvigasztalhatná.
És ez a nehéz. Cefet nehéz! elfogadni e gyerekedben azt, hogy olyan utat választ, ami nem boldogság, olyan utat választ, amiről te tudod, hová vezet, tudod, mit és miért fog megszenvedni az élete szinte összes területén és nem tehetsz semmit. Sem érvekkel, sem irányított tapasztalatokkal, lepereg róla minden kísérleted, amivel megpróbálod bemutatni a "máshogyan jobb lehetne". Nehéz elfogadni, hogy azt az utat neki kell megjárni, neki kell belülről elindulni a változás útján, neki kell eljutni odáig, hogy lesz boldog ember. Segíteni is csak akkor lehet, ha hagyja, ha kéri. És azt is el kell fogadnom, ha a segítséget nem tőlem fogja kérni. Ez az igazi elfogadás. Ez az egyik legnehezebb feladat. Nekem.

reggeli színes

2012-02-12T08:35:00.000+01:00

meggyvágó

2012-02-10T07:07:00.000+01:00

kontraszt

2012-02-10T07:05:00.002+01:00

Mazsola beköltözött

2012-02-09T06:47:00.000+01:00

Mert bátrak vagyunk mind! Mazsola is :) Méretileg persze nem érte el még a mazsola-méretet, de majd el fogja. És bár első körben nem akartam volna szólni és írni, de egy éjszakányi gondolkodás után úgy döntöttem, nem fogom az örömeimet sem magamban tartani, ha már a bánataimat mind idezúdítom. Bármi is lesz a végeredmény, a lényeg: Mazsola itt van és vidám és én is remekül érzem magam a bőrömben, egyenlőre 5 hetes és mivel most fejlődik ki neki az ő kis szíve és a főbb idegpályák, ezért most teljes erőből arra koncentrálok, hogy egy négy db szívüreggel rendelkező, normális idegfejlettségű, minden értelemben egészséges és ép babává növekedjen Mazsi. ( bár LK szerint nekünk egyik gyerekünk sem átlagosan normális, nem várjak Mazsitól se szürke egér-séget)
Már akkor sejtettem őt, mikor még nem is kellett volna megjönnie, csak előtte voltam. A leggyanúsabb pedig az volt, hogy amikor a boltban ránéztem a mirelit pizzákra, rögtön eszembe jutott, hogy de ennék egyet.... ez azért fura, mert normális, terhességmentes időszakomban inkább éhezek, mintsem junkfood-ot egyek, vagy bármi műkaját. Általában a terhességeimet még a kolbászevési kényszer jellemzi, ez hál' Istennek egyenlőre nincs :) ( Mert amúgy ugye én vega vagyok ).
Tehát újból megcéloztuk a nagycsaládos kategóriát és valahogy úgy érzem, ezzel most egy csomó lehetőségem lett újraszervezni az életemet :) És olyan izgatott vagyok. Komolyan, mint egy nagyobb utazás, vagy nyaralás előtt. Nem is értem... :))))

és ha minden igaz, akkor névnapi baba lesz :)) Mármint Macska-napi baba :)

madárfa

2012-02-08T13:57:00.002+01:00

rendelőben jártam

2012-02-08T13:46:00.002+01:00

gyerekorvosiban. fényképezőgéppel. (stílszerűen) :)))

Meglepő?

2012-02-08T06:34:00.000+01:00

Hogy nekünk nem Hóemberünk van itthon, hanem Hómacskánk? Egyébként azért, mert a fagyott hó nem állt össze gombóccá, tehát a teraszon összekotort hókupacot formáztuk macskává. Nagyon komfortosan szunyókál :)

Vacak havas

2012-02-07T07:18:00.002+01:00

hósipka

2012-02-07T07:15:00.003+01:00

tél, pirossal

2012-02-07T07:14:00.002+01:00

egy barát meg egy begyes

2012-02-06T14:38:00.000+01:00

ő egy barátcinege

ő pedig egy vörösbegy

Feljegyzés 1

2012-02-06T14:01:00.000+01:00

Álmi az utóbbi időben több területen is váratlan fejlődést/változást mutat, remélem ez a tornának (is) köszönhető. Elkezdett érdeklődni a kirakós játékok iránt és némi segítséggel már ki is rak néhányat. elkezdett játszani olyan játékokkal is, amelyekkel a 2-2,5 évesek szívesen játszanak, pl. a kalapálós játék és a duplo kockák összerakása. Már épít 2-3-4 db kockából "Mátyás templom"-ot és egyre többször és változatosabban szerepjátékozik.
Viszont még mindig "Kis Herceg" mert semmiféle hozzá intézett kérdésre nem reagál.
A kommunikációban pozitív változás, hogy már néha főnevet és tárgyat is használ. Múltkor megszólított, miszerint: Anya, kérhetek túlóklémet?" és ilyenkor úgy örülök. Mert eddig csak a "ropit!" hangzott el... :)
remény, remény, remény... :)

heti 6x tornázunk, kb egy szűk órányit, szigorú rend szerint.

mínusztizennyolcésfél

2012-02-06T06:44:00.003+01:00

ha köpök egyet, akkor koppan, mire leér. Sajna nem ez a legnagyobb baj, hanem hogy az akksim is köpött jó nagyot. Már napok óta gyengélkedik a hidegben, de a mínusz 18 még neki is sok. 2 éves, most olvasgattam a cikkeket, sajna teljesen normális, hogy ebben a hidegben nem indul... ez nem vigasztal, mert hogy viszem oviba a kölkeket és főleg hogy megyek munkába??! Mert ha veszek is egy újat, sanszos, hogy az sem fog indulni a hidegben. Mindenki azt javasolja, hogy éjszakáztassam bent az akkut. ami tök jó, de az enyém spec akku, amit plusz pántokkal is kell rögzíteni..ehhh.... f@szkivan...

biztos vagyok benne, hogy ez azért pont ma történt, mert ma előbb végeztem volna egy továbbképzés miatt a munkahelyemen és lett volna két olyan órám, amit egyedül GYEREMENTESEN tölthettem volna, csendben és ~~békában~~ békében. itthon.

Ápdét: Füles is nekiállt 38C-vel kezdeni a napot, így teljesen kilőve a hét is azt hiszem... úgy föst, nagyon nem kell nekem a héten dógozni menni.

ápdét 2: konzultáltam kedvenc autószerelőnkkel és délutánra hoz nekem ambulánsan egy új akksit és beszereli. Mertmivel nem tudok két kismöjjel( egy beteg meg egy szelektív-süket) távolsági busz segedelmével akkumulátort szerezni és különben sem komfortos ha az ember szatyórban cígöli a 10 kilós akkumulátort.

Etetőnél

2012-02-05T07:50:00.004+01:00

A kékcinkék tegnap nem jöttek, de jöttek rigók, fenyőrigók, egy barátcinege és sok veréb. a felsoroltakról nem sikerült értékelhető fotót készíteni... :) remélem majd később :)

hoppá!

2012-02-05T07:50:00.003+01:00

Apróságok

2012-02-05T07:28:00.001+01:00

Mindig jó, amikor apró örömök érnek, akár az ürömben is. Mikor Füles a sokadik próbálkozásra már nem hányja ki a vizet, vagy amikor a gyerekek tág szemmel, csöndben élvezik a hóesést, vagy amikor Álmos meglep élete első önálló, nem ismételt, saját fejűleg összerakott, majdnem hibátlan mondatával, miszerint: Dija! Gyere velem játszani autókkal! Piros autóval, meg fekete autóval! Vagy amikor este tornáztatósat játszunk és Álmi az apja hanglejtésével és szavaival vezényli a tornát, miszerint: Nna! Akkor most jön a "borsót főztem" kétszer!
És hómunkázni is jó volt tegnap, kint a sötétben, az ezüst szitálásban, a tél illatú nem-is-túl-hidegben, még akkor is ha ma lehet megint, mert így csak fele havat lapátolok. És jó volt a gyerekeket végighúzni* Aprajafalván szánkóval és senki nem kiabált hogy nem ott akar ülni, és kényelmetlen a másik miatt.
Jó volt nézni, hogy a péntek este, Fülessel közösen készített, pet plackból kreált hómentes madáretetők jól szolgálnak a hóesésben és mekkora tolongás van arratájt. Jó érzés, hogy jut kaja mindenkinek és jó volt lesni a kis kosztosaim zsinatolását :)

* errefelé nincs lejtő....

Mert minden élet fontos...!

2012-02-03T06:56:00.000+01:00

Felelős vagy azért, amit megszelídítettél! Aki kerti madár-etetésre adja a fejét, az felelős lesz a madarakért, akik odaszoknak és onnét remélik a napi kaját. Már akkor is bizonytalanná válik a napi életben maradásuk, ha egy átlag hideg napon nincs feltöltve az etető. De a mostani farkasordító hidegben a megölésükkel egyenlő, mert nem biztos, hogy van annyi kalóriájuk, amennyiből el tudnak repülni máshol keresgélni. Ha nincs elég kalória, akkor éjjel kihűlnek és elpusztulnak! Aki eddig is etette a kerti madarakat, kérem ne felejtse el a mostani napokban sem feltölteni az etetőket! Minden élőlény fontos! :))

( kép lopva: INNEN)

szokásos ovifotó-saga :))

2012-02-03T06:48:00.000+01:00

immáron hagyománynak számít, hogy a mi ovinkban valami, VALAMI mindig gebaszosan sikerül a fotózással kapcsolatban. Az eddigi években Füles magán produkciói tették változatossá az eseményt ( és a végeredményt), idén a Vezető Óvónéni, aki nemes egyszerűséggel elfelejtette megmondani a többi óvónéniek, hogy tegnap ovis-fotózás lesz..... így aztán egyetlen gyerek sem ment oviba jólfésülten és szépruhában. Tegnap reggel fél nyolckor hat darab döbbent és tanácstalan arcú óvónéni topogott a folyosón, meg egy fotós-néni a teljes felszerelésével. Őket körbevette az a pár szülő, akik személyes sértésként értékelték, hogy a kisleánykájuk nem mini felnőttként, vagy törpe hercegnőként fog főszerepelni a képen... én aljas módon, jó hangosan azt mondtam Füli óvónénijének, hogy személy szerint örülök neki, mert végre igazi óvódás képek lesznek, nem pedig életidegen cicomás kölkek, ennek az óvónéni örült a fiús anyukák bólogattak, a lányosak meg vasvilla szemekkel méregettek. Számítottam rá, hogy Álmi nem fog együttműködni ( mert ha nincs kedve/motivációja, akkor senki rá nem veszi semmire), de olyannyira engedte a fotózást, hogy még Fülessel tesós kép is született. Érdeklődve várom! a végeredmény eddigelé mindig izgalmasan szokatlanra sikeredett.....

Régebbi végeredmények: ITT meg ITT meg ITT is

időt!

2012-01-31T06:51:00.001+01:00

kérek mindenkitől, akiknek méllel, vagy telefonnal lógok. Telefonálni reggel öt és fél hat között lenne időm, ez ugye nem pálya, mélt írni meg ... wehhwehwhwhwhwweeeee.. ugyan ezen okból nem nagyon kommentelek az olvasott blogjaimhoz, mert örülök, ha van időm átfutni az irományokat. szóval nem tuskóságból nem reagálok, hanem időhiányból, de ami késik ugye.... :))

riszpekt!

napi kínzó kérdés - rovat

2012-01-31T06:21:00.000+01:00

Miért verik félre háromnegyed ötkor a harangokat a szomszéd faluban??! :-O
( támadnak a farkasok/tatárok/vikingek/jobbikosok, akik a Duna jegén át jöttek felzabálni a kisdedeket?)

Demó torna

2012-01-30T07:00:00.000+01:00

Be kell valljam némi szégyenpírral az orcámon, hogy Fülesből megint sokkal kevesebbet néztem ki, mint amire képes. Mert a hétvégi két demo-torna ( értsd, ki kellett találni a technikákat, ahogy LK-val együtt tudjuk megcsinálni a pokrócos feladatokat) meglepően jól és hiszti-mentesen sikerült. Az szóba sem került hogy elküldjük máshová mást csinálni, de nem tudtam, hogy hogyan lehetne Füli a dolog részese, nehogy kirekesztve érezze magát. Nos megoldotta ő szépen: odaül a kanapéra, ő énekli a feladathoz szükséges mondókákat és számolja, miből hány körnél járunk. :)) A torna végén vele is megcsinálom, amit bírok. A plédes lóbálást nem, mert Álmi 17 kilóját 20 percen keresztül rázni és lóbálni olyantén hát-próbáló feladat, hogy ihaj, át még Füles 22 kilóját ezután!, de a labdán meghuppogtatom és megbillegetem, a gördeszkán pedig megtologatom és meghúzattatom, pont mint Álmit. Biztosan hozzátesz, hogy hétvégén reggel tornáztunk, még mindenki friss és kipihent, majd a hét többi, du.-torna részén kiderül, tényleg megy e ilyen barátságos hangulatban. Bizakodom - most már. A szombati délutáni altatás a torna hatására elmaradt, mert sajnálatos módon az egyik lóbálós feladatnál annyira fájt a kezem, hogy a mondóka végét másképp énekeltem, konkrétan: "kertek alatt az anyamöj besz@rik", mármint a fázós ludak helyett, ettől pedig mindenki röhögni kezdett, engem és Álmit is beleértve. Nos Álmi, mint a legtöbb kisgyerek, elalvás előtt végigveszi az eseményeket. Ő is álmos szemekkel elmotyogta a jelentősebb történéseket, majd odaért, hogy "anya besz@rik" és elkezdett röhögni. Aztán ezt ismételgetni kezdte és annyira rázta a röhögés, hogy potyogtak a könnyei, valamint teljesen felébredt... :))
Nem akarok összefüggéseket kovácsolni ott, ahol esetleg nincs is, de tény, Álmi az utóbbi időben erőst fejlődik beszéd és kommunikáció ügyileg. Ebben talán az eddigi 4 tornának is van köze, meg LK mindennapos munkájának biztos. Neki sikerült rávennie Malaskát a rajzolásra, együtt építenek és szerepjátékoznak, meg sokat beszélgetnek a téli és az őszi böngésző fölött ( tök jók ezek a könyvek! Ajánlom minden kisgyerekesnek!), valamint újabban egy kresz-könyv felett is, mert Álmit érdeklik a közlekedési táblák. A kocsiban is feszt lesi őket és mondja. A kedvence a "gyalogátkelőhely" az én kedvencem pedig a "behajtani piros!" - ez olyan Álmis :) Malas új találmánya az " elsőbbségadás-kötelező-hely-vége-tábla" - ööö kissé keverednek a dolgok olykor.. :))
Már használja a "gyere!" kifejezést és ha szeretne valamit akkor a " kérhetek?" kifejezést :)) eddig ő csak akkor indított interperszonális kontaktust, ha éhes, vagy szomjas volt. Ma már használja az "én", a "mi" kifejezéseket és rövid közleményekbe is bocsátkozik. Ami nekem fontos, elkezdte felismerni az arcmimika alapján az érzelmeket és a tükörnél próbálgatja is azokat. Ez nagyon fontos, mert az autisták pont ezt nem szokták tudni... vagyis ez egy reményszál :)) A másik reményszál, hogy elkezdett szerepjátékozni, egyedül és velünk együtt is! Nem túl értelmesek még a szituációk, de vannak!! és ez a lényeg! röpke kis dialógusokkal, ami megint nagyon fontos! mondtam is neki tegnap este: " fiam, egy év múlva úgy szeretnék beszélgetni rólad, hogy: ez a büdös kölök mindenkit beetetett az autizmusával, oszt tessék, sehol semmi! a szakemberek szerint a legjobb eredmény amit elérhetünk vele, hogy amolyan furabogár lesz felnőtt korára, aki másoknak érthetetlen dolgokhoz ragaszkodik, néha furi arcot vág - de képes önálló életre. Erre gyúrunk! :)

rajzol

2012-01-29T18:26:00.001+01:00

dinkabanda :)

2012-01-29T18:23:00.002+01:00

változások szele

2012-01-27T07:11:00.000+01:00

Az elmúlt írás-csendes időszakban barátkoztunk, egy nem túl biztató fogalommal, az autizmussal. Kemény kaja, nehezen megy le az ember torkán és megrágni sem egyszerű. Pláne, ha az ember gyermekéről van szó és tudja, hogy megvan az esélye annak is, hogy az a gyerek soha nem lesz képes önálló életvitelre, ameddig csak él. Ilyenkor jön a következő falat: és mi lesz akkor vele, ha már mi nem leszünk, mert akkor ő még csak az élete felénél(se) fog járni. De ez olyan szendvics, amit kénytelen az ember megenni, apró harapásonként, akár mennyire is keserű az íze. Ezt eszegettük az elmúlt hetekben és közben rengeteg infót is szereztünk a témáról. Például azt, hogy három évesen még nem beszélhetünk kifejezett autizmusról, meg azt, hogy az elkövetkezendő 3-4 évben fog rengeteg minden eldőlni. Aztán jött a szakvizsgálat, ahol az "autista" megszelídült "autisztikus"-sá, meg néhány reménysugár is felfénylett különféle irányokból. Azért jó érzés, ha az ember tud tenni valamit, bárminő kevés is ez adott esetben. Sokkal jobb, mintha tehetetlenül csak várnánk, hogy mi lesz majd 3 év múlva...

A mozgásos teszt megállapította, hogy Álmi intellektusa jelen pillanatban teljesen jó, az ingereket felveszi, a válasz elindul - majd megáll. Nem tudni miért. Például mikor pörgős székben pörgetik, akkor a helyes működés az lenne, hogy a belső fülben meglódul a folyadék, ennek hatására pedig elindul a szemmozgás, hogy kompenzálja a forgó mozgást. a pörgetés végén még kb. fél percig mozognia kellene a szemeknek. Álminál forgás közben elindul a reflex, de még forgás közben leáll, onnantól pedig kimerevednek a szemei és nem mozognak egyáltalán. ( vesztibulásri nisztagmus-nak hívják, ha valakit bővebben érdekel). Elindul a válasz - de elakad.

A vizsgálat elég hosszú volt, a végeredménye pedig, hogy Álminál bizonyos reflexek, akár csecsemőkori reflexek is megálltak a fejlődésben, ezért(is) nem tud bizonyos dolgokat, eseményeket összekapcsolni, ezért "szófogadatlan" mert esetleg érti, mit kívánnak tőle, de a válaszreakció elakad útközben. Ez okozhat (részben) autisztikus tüneteket, de semmi bizonyíték arra, hogy tényleg ezek okozzák. Most az elsődleges feladatunk, egy napi rendszerességgel végzendő, egy órás torna ( nekünk torna - Álminak tortúra), ami az idegrendszer stimulálásával igyekszik fejleszteni a megfelelő szinapszisok kialakulását - amennyire lehetséges. A tornában van sok pokrócban-lóbálás, (mint a csecsemőknél), gyógylabdán egyensúlyoztatás, guruló pados feladat és lóbálás, meg széken pörgetés.

arra még semmiféle ötletem nincs, hogyan fogadtatom el Fülessel, hogy a történet nem arról szól, hogy Álmival viccesen játszunk, őt meg kihagyjuk ( a pokrócos feladat sajnos nem egyemberes munka, kellünk hozzá mindketten - így Füles játszótárs nélkül marad), és nem is szakítható félbe a feladatsor, hogy "egyszer Álmi-egyszer Dia" alapon váltogatva mindkettőjükkel csinálhassam ( ha bírnám mindkettőt! haha. A tegnapi demó-tornától a nevtanban olyan alkar fájdalmam van, hogy besz@rok. ez meg két hónapig tartó, heti 5x torna) A feladatsor nem megszakítható, mert kell az agynak a folyamatos stimuláció, a pihenésmentes munkára kényszerítés, hogy kialakulhassanak a szükséges válaszok. Persze beszélgettem Fülessel és elmondtam neki, hogy mi fog történni, miért és hogy nehéz lesz mind a négyünknek, meg is értette amit mondtam, de nyilván ennek ellenére sem elvárható egy hatévestől, hogy felnőttes megértéssel és alkalmazkodással kezeljen egy olyan helyzetet, ahol ő mellőzöttnek érezheti magát, pláne, hogy a szóban forgó hatévest az empátia teljes hiánya jellemzi, kizárólag az ő ego-ja tölt be mindent és a világ dől össze, ha valamiben nem ő az első, ráadásként tesóféltékenység gyötri.

Az életünk ettől függetlenül is gyökeresen átalakult, mert a tévés mesék teljes mértékben kizárásra kerültek, LK a lelkét is kiteszi, hogy Álmi kommunikációs és szociális késztetéseit erősítse, én meg Fülest igyekszem lekötni és szórakoztatni. Persze időnként cserélünk, vagy négyes-kupacozunk is. Ez kábé teljes és non-stop lekötöttség, ide kell még beszúrni a háztartást. Meg kéne saját magunkat is, mármint a két felnőttet. (ez most valamiért olyan, mit a két felvágottat. asszoc. bocs.)

Írni - hiába van igényem, nincs időm. Meg erőm sem. a gyerekek reggel velünk együtt kelnek, vagy max. 15-20 perc eltéréssel, altatni meg én altatok, közben annyira bealszom velük, hogy épp csak át tudok cuccolni LK mellé aludni. Nehéz, de remélem értelmes két hónap jön. Ha tudok, jegyzetelek ide, mert fontos lenne a fejlődést nyomon követni, most viszont megyek, mert ameddig itt pöntyögök, addig Füles nem öltözik és elkésünk, főleg én.

három téli

2012-01-21T19:23:00.000+01:00

A füst

Piros lapát

téli fagyallevél

napiDia

2012-01-21T19:08:00.000+01:00

"Anya! Az avisaurus tulajdonképpen azt is jelenti, hogy repülésre is képes theropoda, nem igaz?"

és még csak hat éves... :-O

zajlik

2012-01-17T19:07:00.001+01:00

Van egy autónk kettőnknek ezen a héten, ezzel járunk mind a négyen a dolgozóinkba. Na jó, én megtoldom némi hévezéssel is. Kevés az idő bármire, azt a keveset a kölkekkel igyekszem játszani. Most (kopp-kopp-kopp!!!) egészen konstruktív és élhető a helyzet, nagy szerepét látom annak, hogy az elmúlt héten teljesen ki volt tiltva mindenféle tévén nézhető dolog, se mese*, se zene, ez utóbbi reggelente a youtube-ról. Mióta a Jézuska megajándékozott egy tablettel, azóta alig kapcsolom be a gépet, viszont a tableten nem lehet sem blogolni, mert csak angol klaviatúra és érintőképernyő van, úgy meg körülményes..
Álmi egészen jól beilleszkedett az oviba, az óvónénik is betörtek és/vagy megszokták, de ennek ellenére jövő hét szerdán muszáj nev.tan-ba mennünk, már előre akkora a gyomrom, mint egy gyöngykavics. Pedig ez alatt a pár ovis hét alatt Álmi hatalmasat fejlődött. Kommunikálni kezdett, ügyesedik, nyitottabb lett a kis világa, beáll magától az ovis napirendbe. Egyre jobban odavan Apáért, de nem úgy, hogy én kiszorulok, hanem egyszerűen Álmi leosztotta a szerepeket: Apa a játék, a tanulás, a birkózás, az esti együtt olvasgatás és beszélgetés, én meg a ropi, az iszi, a dédelgetés, a vígasztalás, a fürdés, az együtt alvás. Az autisztikus vonásai sokat koptak és meglepő módon nagy érdeklődést mutat a betűk iránt. Mindig kérdezi, meg is jegyzi és az autóm hátulján már szépen betűzi a eS-U-Zé-U-Ká-I Gé-eL-Es :)) Tul.képp jobban ismeri a betűket, mint Füles..igaz Füli meg számolási guru. És elképesztően széles fantáziavilágú képeket rajzol. Most épp a segítőkész és kommunikatív fázisban jár, amikor ismeri a "kérem" a "szeretném" és a "köszönöm" fogalmát. amikor nem ebben a fázisban jár, akkor ezen szavak tökismeretlenek...
Kábé ezzel vége is az írásidőmnek, mert folyamatos annyogás van, kezdődő unatkozási fázissal, amiből kutyálkodás, majd sírás lesz, ezt megelőzendő befejezem.

Fülesművek:

Ez én volnék, Füles szerint: :))

Anya

A(z egyik) kedvenc állatom

A leendő farmom

Amikor nem tengerbiológus leszek, akkor felmegyek kicsit az űrbe kirándulni...

* és most van a kivétel, mert Álmi kikönyörögte a kiskirálylányt, én meg ideültem teregetés helyett.

Juharág

2012-01-11T06:43:00.000+01:00

érvelés by Füli

2012-01-11T06:32:00.000+01:00

..." és anya egyáltalán nem érdemes most már oviba menni, mert úgy is jön a Világvége! Arra a kis időre meg minek menjek??!"....

januári délután

2012-01-11T06:27:00.000+01:00

annyogás

2012-01-10T07:04:00.000+01:00

" Aaaaaaanyaaaaa!!!!..." ez a Macskalakban legtöbbször és legváltozatosabban elhangzó szó. Rengeteg mindent jelent és persze mindenkinek mást is. Jelenti a biológiai tényt, miszerint egy ivarérett nőnemű élőlény méhében megfogant, kihordatott, majd onnét megszületett életke felnevelésére felkent személy. Meg szerintem az is idetartozik egyenrangban, ha nem ott fogant és onnét született, de mégis általa szeretetben , türelemben és ragaszkodásban felnevelő nőszemélyről van szó. Az anya szeret. Gondoz. Játszik. Magára vállal ezernyi konfliktust. Biztonságos box zsák, akin a drága ded bátran leverheti és/vagy levezetheti a mindenféle rosszkedvét, majd a box zsák átalakul angyalszárnyú tündérré, aki ( miután jól elpüfölték verbálisan és olykor fizikailag is) megvigasztalja a szomorú aprónépet, akihez oda lehet bújni megnyugvásért. Anya tud varázsolni! Mindegyik anya tud és jaj annak, aki kétségbe meri vonni ezt. Még én is kikaptam Fülestől, mikor egyszer azt mondtam, hogy nem tudok. Szerinte tudok és kész, erre példákat is hoz! A fájdalmakat simán el lehet mulasztani egy varázsmondókával ( én is az anyukámtól tanultam ezt a mondókát, ő meg nagymamájától!) Alkalmazott boszorkányság! :) ) Az anya tanul. Rengeteg türelmet, lemondást, esetleg önfeladást és alázatot, mindezt úgy, hogy megtanul ezeknek örülni is. az anya ravasz, mint a róka, különféle cseleket eszel ki, hogyan készüljön el az összes gyerek időben, hogyan vegyünk rá nem akaró kölkeket az akarásra, nyolc napon túl gyógyuló lelki sérülések nélkül! Az anyák kreatívak: elképesztő reakcióidőkkel, teljes mértékben átalakulván női MacGyverré, bármit megszerelnek, szétszednek, kifésülnek, megvarrnak, előteremtenek, megfőznek, megkevernek és kitalálják a hogyant. Programokat szerveznek, lesik a kívánságokat. Bármikor felébrednek, álmukban is megérzik ha baj van. Olykor nem alszanak. Hónapokig sem. És bírják! Szívós lények ezek az anyák. Pedig sokszor nagyon elfáradnak, elkeserednek. Kételyek rágják őket, hogy jól csinálják-e, nem épp most rontanak-e el valamit. És néha felmerül a gondolat, el kellene menni egy luxushajóra bármixernek fél évre. De inkább feltörlik a dacból kiöntött mézes teát, leszedik a csillárra akadt lufit, elpakolják a lakás bármely pontján fellelhető apró játékok alkatrészeit, megtörlik a taknyos orrokat és - maradnak. Sokszor hiába van egy remek jó apa is jelen, apával is rengeteget lehet játszani, megvidámkodni, de mégis - nincs olyan tízperc, hogy nem hangzana fel az aaaaanyaaaaaa!! a ház valamelyik sarkából, vagy a kertből.
Az anyák azért nők is és szeretnének nők lenni. Olyan gyerekmentes értelemben. Szeretnének valami mással is foglalkozni, mint legó, babázás, meg pórázkészítés Cirminek. De ritkán adódik alkalom. Ezért időről időre aggódnak, tudnak-e nők maradni addig, amikorra már nem fog hetente sem elhangzani az "anya!!" De este, mikor odagömbölyödnek kiskifliként az apá-hoz, aki átöleli őket, akkor megnyugszanak és nem aggódnak tovább.
Időről időre elcsodálkozom, hogy anya vagyok .. hihetetlennek tűnik!
Így jó. Így van helyén. Azért működik, mert van Együtt és van Szeretet. Még ha nyúlfarknyi idő is jut ennek kimutatására, kimondására, de az a nyúlfarok él és mozog! Nincs figyelmen kívül hagyva. Ebből van újra és újra megújuló erő.
Most pedig megyek és megkeresem a napi Túró Rudira valót!

Ezt egy ritka kép. Ritka, mert 1., nem én fotóztam - ergo rajta vagyok. 2., nem beállított, 3., természetes, 4., még én a Főkritikus is szeretem. Álmi is ott van, csak ő a hátam mögött. Mivel jó kép, mert olyan macskás, így beteszem. Köszönet érte Vicának

ráadás holdas

2012-01-09T06:55:00.000+01:00

mert a jobb képeket az ember akkor lövi, mikor már feltöltötte az előzőket, evvel is ékesen bizonyítván megfontolatlanságát...

hé miszter Hóember!

2012-01-08T19:24:00.000+01:00

holdfényes post

2012-01-08T19:12:00.000+01:00

képekben

2012-01-05T19:18:00.001+01:00

meglepetéééés...! :D

Hűűűűűűű... :D

Fúúúújááás...

Egy boldogságos hatéves :D

na meg az elmaradhatatlan, home made torta by macs :)

I remember..

2012-01-05T06:51:00.000+01:00

méghozzá egészen pontosan emlékszem, hogy 6 évvel ezelőtt, ebben az időpontban (reggel hathúsz), a belvárosi piciny lakásunk zsebkendő-méretű konyhájában álltam és szalámis szendvicset készítettem LK-nak uzsi-ebédre, a munkahelyére. Időnként abbahagytam és lélegeztem egy mélyet, LK ilyenkor menetrendszerűen megjegyezte, hogy akkor Ő inkább itthon marad és nem megy be dolgozni, én meg protestáltam, hogy menjen be bátran, mert nem lesz úgysem semmi, végtére két hete van "úgy sincs semmi" állapot, mér' pont most történne bármi is. Később az akkori virtuális játszóterem (egy fórum) törzstagjainak rajzoltam paint-ben kívánság szerinti képeket, amiben nem a paint a fő nehézség, hanem az érintőpados megoldás. ( ezeket alkottam anno - ha érdekel valakit) Ekkor már mértem az időt, mert már én is kezdtem gyanakodni... ezt a melegvizes fürdős teszt eredménye is ékesen alátámasztotta: a gyanú jogos! Mindezek ellenére olyan remekül éreztem magam és annyira nem hittem el, hogy be sem akartam menni a kórházba nst-re, mert addigra úgy is abbahagyják a fájások a megtréfálásomat. Amikor sikeresen rábeszéltek a fórumozó kolleginák az indulásra, akkor meg úgy terveztem, majd a hetes busszal elbumlizok a kórházig. ha LK nem esket meg a telefonban, hogy hívok egy taxit, akkor simán bebuszozom. Mert persze LK-t nem engedtem hazajönni értem "feleslegesen"... Még az összekészített cuccomat sem vittem magammal, nem kívántam potyára cipekedni... aztán LK rohamléptekkel kellett hogy hazarohanjon a cuccaimért, meg be a kórházba, engem meg már betoloncoltak a barackszínű szobába kétpercesekkel. Amikor LK megérkezett, akkor a szülésznő legnagyobb rémültére eltűntem a szülőszobából, mert egypercesekkel kicsattogtam LK elé a folyosóra... az események innét kissé felgyorsultak és innentől már nem kellett sok, egy fél óra és megérkezett az elsőszülött Kismacskánk. A Meglepetés baba. Aki elvileg nem is lehetett volna, aki szélvihar és napsütés egyben, életem méze és mivel a méz cefetül ragad, ezért a megnehezítője is olykor, de az enyém, a miénk, a szívem kicsi "lá"-ja. Mert így miákolt, hogy " Lláááááá!" semmi "oá", vagy "veő", szép tisztán, az "L"-t kissé megnyomva: Ll-áááá :))

Isten éltessen drága ~~kicsi~~ ~~nagy~~ Fülesem :))

távolról

2012-01-04T06:51:00.000+01:00

Mert nem mindenki szereti, ha közel cserkésznek hozzá... ehhez több idő kellene, mint amennyi sajnálatosan nekem erre van. De remélem, kívánom, hogy eltölthessek egy napot, amit csak erre szánok, hogy békésen és türelmesen letelepedve kivárjam a közeli kép lehetőségét róluk. A szarkákról és az egerészölyvekről :))

Városban jártam...

2012-01-03T14:54:00.000+01:00

fogadalommentes

2012-01-03T06:53:00.003+01:00

soha életemben nem tettem újévi fogadalmakat, sőt már nagykamasz voltam, mikor először hallottam erről a szokásról. Most sem teszek, mert azt gondolom, nem a fogadalmon múlik, másrészt a legtöbb újévi fogadalom olyan, mint a Las Vegasban kötött egyéjszakás házasságok - nem sokáig tartanak :) A meg nem tartott fogadalmakat pedig megtenni sem érdemes úgy-é.. Viszont írtam magamnak egyféle bakancslistát, amely célokat eltökéltem magamban ( vagy azt gondolom eltökéltem) és cél, hogy 2012-ben meg is valósítsam. fogadalommentesen :)

- beépíteni az életembe heti 2-3x legalább egy órányi időt, ami nem munka és nem gyerek. elsősorban tornára gondoltam. tornára - házon kívül :)

- rendszeres sport, most, hogy már nem vagyok terhes, nem szoptatok, nem vérzek. - ezt a menüpontot már el is kezdtem, itthon, két gyerekkel, akik vagy rám ülnek közben, vagy ellopják a súlyzóimat, vagy mindkettő.

- 10 kiló mínusz és csak ennyi. Nem átesni anorexiába, mint már sikerült több alkalommal sikerült. Bár kifejezetten kövér most sem vagyok, de alapból brutálisan hízékony a szervezetem és ennek nem tett jót sem a terhesség alatti muszáj-evés, sem a műtétek utáni kényszerű punnyadás, lévén sem mozogni, sem semmit csinálni nem volt erőm. Szóval normál bmi-jű, ám pocsék test-zsír arányú kishusi lettem és ezt úúúútálom :)

- több élmény. Nagyon rosszat tett ebben az évben, hogy szinte sehova nem mentem. Nem kell itt valami nagy nyaralásokat érteni, én már akkor is boldog vagyok, ha elmegyünk közösen sétálni a Várba, vagy a Duna-partra, vagy az erdőbe, vagy felfedezni bármit, amit még nem ismerek. Ha 1-2 napra sikerül elmenni valahová az meg a hab a tortán, de őszintén szólva nem hiszem, hogy erre sor fog kerülni. És mennél nagyobbak lesznek a gyerekek, annál kevésbé valószínű bármiféle nyaralás, így ez is feladat, hogy megszokjam és elfogadjam a gondolatot.

remélem, ennyi elegendő lesz ahhoz, hogy tényleg több mosoly és kevesebb nyivákolás legyen :)

Program indul :)

u.i: most átolvastam az irományt és kiegészítem: jobban odafigyelek a stilisztikára, mert rettenet mennyiségű felesleges "is"-t gyomláltam megint ki... ehh... nem vagyok egy fogalmazási bajnok :))

levél

2012-01-03T06:35:00.002+01:00

Malacék :) Jóóóóóóóó hogy itt voltatok! Örültünk nektek és köszönjük :D:D:D

és akkor egyszer csak...

2012-01-03T06:15:00.000+01:00

...előcammogott a bokorból...

Az orrát biztosan egy erdei bunyóban sikerült formaterveznie..

és ennyire félelmetes karmai vannak! :-O

Az óvatosság bajnoka,

2012-01-03T06:00:00.000+01:00

vagyis akit a legnehezebb lefotózni ( ez látszik is a képminőségen..ehh.. :) )

Vörösbegy

Cinkés újév a kertben

2012-01-01T13:51:00.000+01:00

Főkönyvi zárás

2011-12-31T22:00:00.002+01:00

Nem is volt ez annyira rossz év, mint első pillantásra tűnik. Minden attól függ, mire koncentrálunk belőle. Én arra, hogy:
- a gyerekek átestek egy csomó komoly betegségen ( bárányhimlő, skarlát) szövődménymentesen, Fülesnek megműtötték a hupliját és negatív lett a szövettana, Álmos némi antibigyós kezeléssel és pár napos kórházi kezeléssel megúszta a nagyon veszélyes sebskarlátot. Vagyis: minden gyerekem egészséges és ép :)
- mindkettőnknek megmaradt az állása a gazdasági válság okozta leépítési hullámban.
- minden valóban szükségeset sikeresen kigazdálkodtunk, mindenkinek van kajája, ruhája és meleg hajlékunk, valamint a Macskalak is bővült néhány redőnnyel és egy kerti csappal
- A gyerekek által teremtett rengeteg és őrjítően változatos, hajmeresztőtől a meglepőig terjedő problématenger zömét egész jól sikerült kezelni. Nem mindent azonnal, de lassan oldódnak a gubancok. Persze kötődik másik, de majd azt is kibogozzuk
- Álmit felvették oviba, egyenlőre sikerült is ott tartani és a szobatisztasági és kommunikációs gondjai is rohamléptekkel fejlődnek :)
- Füles ügyes, okos, ovielső (sajnoshálistennek) és jövőre iskolás lesz (OMG!!!! :-O :)) )
- LK a társam. Ajándék, hogy mellette lehetek. ajándék, hogy nincs alkalmam elfelejteni, milyen is szerelmesnek lenni és szeretve lenni :))
- És a legsötétebb ló: igen, meghalt egy kisgyerekem. Ennek kapcsán a méhem is majdnem elveszett. De a vérzés ha nehezen is elállt, a méhem megmaradt és szeretném ha nem csak remény lenne: 2-3 hete úgy érzem, meg is gyógyult, vagy majdnem.
Másrészt, ha már ilyen szomorúan alakultak a dolgok, a kényszerű kórházi lét alatt megismertem rengeteg embert, akikkel talán sosem találkozom többé, de beszélgettem velük és volt akinek tudtam segíteni a saját tapasztalataimmal, vagy csak azzal, hogy meghallgattam őket.

végül és nem utolsósorban: megint megtapasztalhattam, sokan gondolnak rám szeretettel, ha személyesen nem is találkozhatunk, többnyire a távolság és/vagy több határnyi távolság miatt. De jó érezni, hogy nem vagyok barátok nélkül e sártekén. rengeteg megható és kedves levelet, apró meglepetést kaptam és csak remélhetem, hogy én is tudtam viszonozni valamivel. :) Van, akivel sikerült személyesen is találkozni a legnagyobb örömemre.

Nem kérek semmit az új évre. Nem kérem hogy jobb legyen, nem kérem, hogy többet kapjak. Amit kívánok magamnak: erőt és rengeteg türelmet, mindnyájunknak pedig egészséget. Szeretnék kevesebbet nyafogni és többet nevetni. Tudom, hogy átlagon felül jó dolgom van, erre szeretnék koncentrálni akkor is, ha megoldandó feladatok és pihenést nem remélő fáradtságok várnak rám garmadával. akkor is, ha néha kilátástalannak érzek valamit.

Hát, itt ért véget a 2011. Lássuk, mit hoz a 2012! Én készen vagyok! *

* minden értelemben :)

Mit kívánok...

2011-12-31T06:33:00.000+01:00

Kívánok én hitet, kedvet,
szép szerelmet, hű türelmet,
utakhoz fényt, csodát, álmot,
békességes boldogságot,
magyar szót és égre kéket,
emberarcú emberséget,
verseket, célt, igazságot,
daltól derűs jobb világot,
bokrok mellé társnak fákat,
napfényt, amely el nem fárad,
tekintetet szembe nézve,
éjt meg nappalt soha félve,
kézfogásos tiszta csöndet,
és mosolyból minél többet!

/ Balogh József/

end

2011-12-30T07:45:00.001+01:00

ez az év vége pont olyan, mit a hétvége nélküli munkahét. Itt a szó, hogy "vége" ami a lezárását jelenti valaminek. Persze ez mindig együtt jár valami másnak a megszületésével is, de mégis az az érzésem ( vagy a vágyam?), hogy hiányzik a kettő közül valami átmenet. Valami jóféle globális semmi, ami eltörli az előző szakasz hordalékát, rákészít és feltölt a következő időszakra. E helyett (vélem én) minden átmenet nélkül belecsobbanunk a next year-be, folyt.köv. Semmi elcsendesedés, rákészülés. Néha annyira sóvárgok erre a "semmire", mint ahogy egy multikultinál dolgozó, több hónapos kampányjellegű melót végző, hétvégeken is muszájból 12 órázó humán-ügyintéző-menedzser rabszolga vágyik az első végre-szabad vasárnapra. Ennek ellenére úgy viszonyulok hozzá, mint egy hajléktalan, aki az utazási iroda előtt elsétálván tíz másodperc erejéig elképzeli, milyen lenne a pálmafa alatt heverni a tengerparti homkon. A következő tíz másodpercben meg már nem foglalkozik vele, mert értelmetlen és irreális. Én is így evickélek. Átsuhan a fejemen a 'dejólenne', de nem hagyom vággyá érlelődni magam, mert minek.
Várom nagyon a holnap reggelt, mert ha törik, ha szakad, de nem vagyok hajlandó fél hét előtt kikelni az ágyból.

tiszta apja!

2011-12-30T07:29:00.001+01:00

Az arca, a mosolya, a szeme. Mintha LK gyerekkori fotóit nézném :)) Tőlem csak a haja színét örökölte :)

portré egy barátságtalan alakról..

2011-12-29T14:14:00.003+01:00

Városi dinoszaurusz

2011-12-29T14:11:00.000+01:00

...mégpedig egy styracosaurus...

a (nem) szürke, (nem) színtelen tél

2011-12-29T14:06:00.001+01:00

Ki mondta, hogy a tél csak szürke, színtelen és unalmas lehet?! :))

ha a fagyasztó

2011-12-28T16:31:00.001+01:00

véletlenül rosszul lesz becsukva, az nem öröm. Már akinek! Mert Füles és Malas imádják. Ugyan is ebben az esetben Macska leolvasztja a fagyasztót és a leszedett havas-jeges trüttyöt tálcán kínálja szomorú sorsú gyermekei elé, akik így már reggel, pizsamában elkészíthetik a saját hóembereiket, kényelmesen, a konyhaasztalnál ülve. Az anyjuk meg hajlandó répa-orrot faragni méretre készítve és szegfűszeget szemeknek...

unalomig játszott lemez

2011-12-28T06:46:00.002+01:00

amikor próbálom kigubancolni magamat, az sokban hasonlít a blogíráshoz, csak akkor épp fejben jegyzetelek. Ilyenkor, mikor már kiszaladgáltam magam az önsajnálati létrán és továbblépek a hatástalanító jelleggel igénybe vett cinikus és/vagy szarkasztikus lépcsőre, akkor kezd tisztulni a kép. Tegnapi megvilágosodásom eredménye, (stílszerűen a zuhany alatt, de hát az a nap legnyugisabb öt perce) hogy teljesen olyan vagyok, mint a Fekete Lovag. Übertotál! Ilyenkor persze rángat a röhögés, mert magam előtt látom a jelenetet és ezt így belátván, jöhetne a következő szakasz a megoldóképleté, hiszen mindenki tudja, mit kellene változtatni, ha már objektíve kívülről nézi magát, de ilyenkor lehalkul a nevetésem, mert mégsem lépem ezt meg. Nem azért, mert nem akarom, hanem mert valami, valahol megakasztja a folyamatot. Ezt a valamit kellene megfejteni, mert erről még én sem tudom mi. Úgy gondolok rá, mint egy kis zárra, vagy ékelőre, egyféle reteszre,ami megakadályozza, hogy a fogaskerekeket meg lehessen forgatni, amiről nem tudom hol van, nem tudom hol keressem, ha szeretném azokat a kerekeket forgatni, nem tudom hol állíthatnám át az OFF-ot, ON-ná. Csak érzem, tudom hogy van, hogy ez az akadályozó dolog több mint egy beszorult darabka, vagy rozsda, ami szintén akadályozná a működést.
Most pont az a helyzet ott-ott mélyen legbelül, hogy már elindultam a Niagara tetejéről, visszafordulni lehetetlen, de még fogalmam sincs, van-e olyan jó az ív, hogy túléljem a becsapódást. Rutinom van, de vajon akaratom is van-e?

Eredetileg azt gondoltam, megkeresem és idecopyzom a szöveget, de rövidebb a link. És valóban, a hozzáállásom a gondjaimhoz néha félelmetesen ugyan ez... már nem is tudom, hogy ehh...vagy..wehhwehhehehehe.. leginkább mindkettő.

A lovarhölgy és Dáma

2011-12-27T17:45:00.000+01:00

várakozók

2011-12-27T17:42:00.001+01:00

Kívánok

2011-12-23T15:28:00.000+01:00

mindenkinek aki erre jár, mindenkinek, aki egyedül érzi magát, mindenkinek, akiről elfeledkeztek és mindenkinek, akinek szüksége van rá:

békés, áldott, meghitt Karácsonyt!
:)

Bizonyítékom van!

2011-12-23T07:44:00.000+01:00

fáradt post

2011-12-22T06:57:00.002+01:00

néha olyan fáradtnak és feleslegesnek érzem magam. főleg ha nyűggel teljes az éjszaka és a reggel is morgósan indul. Ilyenkor mindig igyekszem arra gondolni, hogy már csak a kontraszt miatt is kellenek néha ilyen pillanatok.
Másrészt persze hogy fáradt vagyok, mert nagyon jó, ha van alkalmam 6-7 órát aludnom (egyben!!), de ha előtte volt 12 nap amikor nem, akkor ez az egy alkalom nem tesz kipihentté, legfeljebb kevésbé fáradttá. A kölkek valaminő rejtelmes okból nem alszanak el pár napja 11 előtt, hiába vannak legkésőbb 9-kor az ágyban. Letikkadtan a karácsony sem csigáz fel. Mivel még pénteken is munka, a sütikre semmi időm nem volt, csak remélem, hogy egy kis karácsonyi hangulat jut majd a fa alá. Mert én nem szeretek ajándékot kapni, ha rosszkedvű éspervagy fáradt éspervagy hangulattalan vagyok. Én akkor szeretek kapni, amikor én is azt érzem, hogy szerethető vagyok, mert akkor ki is tudom mutatni, hogy örülök.
Azonkívül piciny gyöngykavics a gyomrom, mert idén is úgy föst, az IDŐBEN feladott külföldi leveleimből és csomagjaimból három megint nem érkezett meg. Ráadásul ebből kettő pont olyan, akik tavaly sem kapták meg, pedig a címzést külön leellenőriztem, hogy tényleg nem én bactam el. Holnap megyek kerestetni a postán.... ehhh....
Macska magát összekap, gyereket öltöztet, indulááás: irány az ovi, meg a munkahely.

ráadásul Fülesnek az egy vagyonért újracipzáraztatott kezeslábasa 5 nap viselés után tönkrement, a zippzár fogak fele kitört....

Disznózsír halleluja!

2011-12-21T06:42:00.002+01:00

A mai napig megdöbbent a hatása, pedig jó régen használom. A szomszédasszonytól tanultam, akinek velem egy korú gyerekei vannak. Ha a gyerkő annyira köhög, hogy éjjel nem tud aludni a köhögéstől, akkor szépen, vastagon be kell kenni disznózsírral a mellkasát és a hátát,( az sem baj, ha nagy zsírgöbecek maradnak) ezt bebugyellálni egy vastag ronggyal, ( én e célból egy lenyúzott, de vastagabb anyagú gyerek atlétát használok), és erre a pizsit. És hat. Mindig hat*. Én meg mindig elképedek, hogy akkor ez most hogyan és miért, de tegnap Álmi köhögésétől kb. 3 órát aludtunk-tam éjjel és ez vicctelen, főleg másnap a munkahelyemen**. Tehát vettem egy adag jóféle gyesznózsírt és a hagymát, paprikát mellőzve bekentem Álmit. És egész éjjel, egyetlen kuc-kuc nélkül, békésen aludt. Mint eddig mindkét gyerekem, minden hasonló esetben, csecsemőkoruktól fogva. Hála néked Disznózsír!

* meg segít az is, ha nem teljesen laposan, hanem a fejrészt kissé megemelve altatjuk őket ilyenkor.De önmagában kevés

** Igen, ennek ellenére Á. oviban, én meg dolgozni, részben mert odabent az összes gyerek köhög - ergo mindegy, másrészt most muszáj voltam-vagyok dolgozni, tegnap mindenképp, de egész héten, mert helyettesítek még 2 embert is, harmadrészt hétfőn pont ezért, itthon akartam tartani Á.-t, a szabadnapomon, mikor is Fülest bevittük az oviba, Álmi lehámaozta magáról a kezeslábasát, meg a csizmáit, hiába mondogattam hogy ne tegye, meg öltözzön, meg beülünk a Szusziba és megyünk haza. Álmi mezítláb, egy szál autómintás harisnyában, tőlem biztos távra megállván közölte: " nem kell a becsücsülünk! Nem kell a Szuszi! Holapuszim, szépnapot, sietekérted!" majd dobott egy légi csókot és beszaladt a csoportszobájukba.
Aaaakkor mennyé! :D:D

Kedves hallgatóink, gyermekgondozási félóránkat hallották. Köszönjük figyelmüket!

Vacak,

2011-12-19T15:14:00.003+01:00

a fehércicc jön egy kis szomszédolásért és simiért :)

újfent

2011-12-19T15:04:00.001+01:00

nem írok, idő híján. Mégpedig nem írok:
1., jómagam és a rockzene összefüggéseiről
2., jómagam és a bdsm összefüggéseiről (még mielőtt bárki agyalni kezdene, egyféle lelki alkatról és nem konkrét fizikai megvalósulásról van szó, bár voltaképpen kinek mi köze hozzá, ám számomra egy felismerés, ami nekem fontos és előre visz az önismeretben)
3., Jómagam, Fülesem és az önismeret rögös útjainak az összefüggéseiről, mert itt is ért egy heuréka élmény, ami szintén fontos a kettőnk kapcsolatában
4., viszont írok arról, hogy sikeresen becsomagoltam a Jézuska által rám bízott ajándékokat, majd fél órát agyaltam, hogy a giga-batyukat hová rejtsem, de én ügyes macska vagyok. És batyuk, igen, mert nem voltam hajlandó papírba csomagolni, bármilyen szép is a látvány, nem ér meg egy csomó felesleges papírszemetet, két percnyi vizuális élményért, így vettem egy ákcijós szatén-fényű sötétítőfüggönyt, pirosat, anyagában nyomott apró levélmintákkal, kettévágtam és két batyut csináltam a két gyereknek, lehet benne turkálni és a többi karácsonykor is felhasználható. esetleg füles lenyúlja palástnak. Mivel szatén-szerű, így fényes-mattos az anyaga, a fények tudnak vele játszani, ergo a vizuális élmény is ott lesz, tehát nem sérül a dizájner énem sem, meg a környezettudatos énem sem.
Ász vagyok, nincs mese!

buborékos

2011-12-18T17:46:00.000+01:00

Füles szerint..

2011-12-16T09:05:00.000+01:00

".. Te anya! Szerintem nemsokára megint be fog költözni a Kistesóm a hasadba és most majd nem lesz semmi betegsége! De ha nem sikerül, az sem baj, mert majd addig próbálja, ameddig ki nem tud bújni magától egészségesen. Én is mindig addig próbálgatom a dolgokat, ameddig nem sikerül. Majd a Kistesóm is addig próbálkozik, amíg egyszer csak sikerülni fog neki. Igaz anya?! És szeretném, ha lány lenne, de ha kisfiúnak születik, az sem baj, mert akkor meg olyanok leszünk, mint az annapetigergő-ék.."

ott a tévedés

2011-12-13T06:57:00.000+01:00

hogy hajlamosak vagyunk mindent emberi léptékkel és emberi logikával értelmezni, na meg persze úgy, hogy az mennél közelebb essék a szájunk ízéhez ( bárminő képzavarosan is fogalmazok). A bibliában az áll, hogy " kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér kap, aki keres talál és aki zörgetőnek megnyittatik" (Lukács 11. 9-10) Rengetegszer tapasztaltam ennek az igazát és nagyon, nagyon ritkán élek ezzel a lehetőséggel. Mert aki kér, az nem biztos, hogy úgy és azt kapja, ahogy az ő fejében szépen elgondolta azt. Vagy azt kapja, de nem számol a következményekkel. Az Isten nem úgy gondolkodik mint mi, nem azonos a logikája az emberével és a kedvünkért nem fogja levenni sem a feladatokat, sem a terheket, legfeljebb segít megtalálni az utat a megoldáshoz és az elviseléshez. Már Popper is megmondta: az Istennel sakkozás kockázatos sport és hiba lenne őt összekeverni egy automatával, amelybe bedobom a kívánságom és alul kijön a megvalósulás. De néha, kaphatjuk ajándékba azt, amire szükségünk van.
Sokszor elgondolkodtam már azokon a sokszor olvasott ilyen-olyan ezo hirdetéseken, amelyek "karmalevételt, karma átalakítást" ígérnek. Fogalmam sincs létezik-e, létezhet-e ilyesmi, (személy szerint azt gondolom, hogy nem, legalább is ilyenformán nem), de ha mégis, akkor az súlyos hiba és felelőtlenség attól, aki "leveszi" rólam azt a karmát. Mert az nem véletlenül van ott. És ha valami nagyon betojni látszik az életben, akkor az jelzésként szolgál, hogy "Hé Te! Rossz az irány, ülj le és gondolkodj el, mit és merre kellene változtatni, hogy működjön!" És ez bizony nehéz. Néha egészen rohadt dolog és ugyan olyan mission impossible-nek is látszik, egyáltalán túlélni az adott élethelyzetet. Mennyivel könnyebbnek is tűnik, hogy hüpphüpphüpp-Barbatrükk és eltűnik a melózós, életgörcsölős karma és élünk vígan tovább lélekfájdalmak, veszteségek, önmagunkkal aló harcok nélkül, minden csupa napfény és csermelyes kacaj. De ez pont olyan, mintha azt mondanánk Pistiknek, hogy nem baj kisfiam, nem szereted az iskolát, meg jobb is itthon enni-inni-játszani, hát nem kell menned többet. szórakozz csak kedves fiam, jobb az, mint bármit megtanulni. Pedig azt is meg lehetne mutatni Pistikének, hogy az iskola a sok belefektetett munka ellenére (még inkább azzal együtt) érdekes és izgalmas, ahol nap mint nap megtapasztalhatja, hogy milyen ügyesen képes egyre többet elsajátítani, minő sikerélmény, ha valami sok kudarcos próbálkozás után sikerül és hogy ismer meg egyre többet magáról és a világról.
Egyre inkább dívik ez, hogy az emberek visítozva dobálnák el maguktól az összes felelősséget, az összes nehézséget és kényelmetlenséget, hódít a carpe diem. Bármit, csak erőfeszítést ne! és akkor már nincs is mit csodállani azon, hogy minden elértéktelenedik, mert hogyan lenne becse valaminek, amit ujjjpattintással is meg lehet szerezni. Az érzelmeket megpróbáljuk lefordítani forintokra és azzal pótolni, amit türelemben, szeretetben és megértésben kellene odatennünk parfüm, iPhone és plazmatévé helyett. Türelmesnek, elfogadónak lenni strapásabb, főleg időigényesebb mint lehúzni a pénztárnál a kártyát. Időnk meg ugye nincs, mert akkor nem marad a drágalátos önmagunkra és már az újságok is megírták, hogy foglalkozzunk magunkkal mennél többet és valósítsuk meg magunkat. Mindenáron.
Egyensúly. Hová is tűnt..?

Amikor a Mikulás tényleg teljesíti

2011-12-10T13:17:00.000+01:00

Füles megírta a Mikulásnak az állatokra vonatkozó kívánságát. És mint már sokszor elhangzott,szőrallergia miatt nem lehet saját macs, kuty. De a Mikulás, vagy a Jézuska, vagy valamely illetékes, gyerekszívekben jártas lény intézkedett és küldött valakit. A Levél megírása óta megjelent a Fehér Cica, a semmiből. Szép, gondozott, barátságos, bolhamentes, hófehér. Sosem láttuk eddig. Gyakorta eljön hozzánk és órákig játszik a két gyerekkel, úgy hogy közben türelmes, karmát ki nem engedi, fut velük és ha beelegel a nyúzástól, akkor sem megy el, hanem kiül a kerítés túlfelére pihenni és onnan hunyorog, meg dorombol barátságosan. Ha kifújta magát, visszajön még egy körre. A két kölök teljes egyetértésben játszik a Macskával. Megunhatatlanul, boldogan :)

nem írok mert

2011-12-09T06:21:00.001+01:00

a napjaim zömét itt* töltöm

azonkívül megpróbálok ember és anya maradni. Az energiám épp erre elég. Se net, se FB, se blog, még a hírek sem. Momentán.

* az érthetőség kedvéért: a gömb belsejében az irodai szférám látható. Gömbösítve. Nem egy girlanban ugrándozom,bár lehet, jobban járna mindenki.

téli vízcsepp

2011-12-04T12:57:00.003+01:00

a mozaik (leendő) királynője

2011-12-04T12:53:00.000+01:00

fénycsengő

2011-12-04T08:36:00.000+01:00

2011-12-04T07:52:00.000+01:00

Kedves Naplóm!

Nem nem vagyok sem szomorú, sem depis, nem is ezért írok. Csak olyan furcsán vagyok mostanában. Képzeld, elvesztettem a vágyaimat. Biztosan vannak pedig, emlékszem, de nem jut eszembe sem az, hogy mik voltak azok, sem az, hogy hová tettem őket. Bosszantó. És nem is hiányoznak, csak jó lenne tudni, hogy ha keresném, akkor hol lennének. Olyan a fejem, mintha valaki beleradírozott volna egy nagyméretű rotring tikki 30-al, vagy egy olyan elefántos giga-radírral, tudod. Sajnos nincs ceruzám, hogy a betűk lenyomatát körberajzolva kisilabizáljam, mi volt ott.
Egész furcsa tudathasadásom is volt tegnap. Amikor Fülest bevittem a Nagybüdösbe karácsonyi fényeket nézni. Földalattiztunk, meg Villamosoztunk is, meg sétáltunk egy kicsit a körúton és rosszalkodtunk. Mert futóversenyeztünk egyik lámpaoszloptól a másikig, meg "ki-ér-át-előbb-a-zebrán-a-zöld lámpánál"-t is. És ebben az volt a tudathasadás, hogy pont olyan volt az egész mintha én lennék a saját anyám régről. Füles meg én lennék. Kissé megdöbbentő, sosem volt még ilyesféle élményem.
Meg Álmodtam is. Az is furcsa volt. Valahonnan mentem volna haza lóháton. Mégpedig a Misi hátán, pedig szegény Misi még '87-ben elpusztult kólikában, ló-évek szerint elég fiatalon. Szőrén ültem a hátán és tél eleji idő, esőféle és köd. Nem túl sűrű, de köd. Az úton nem nagyon lehetett volna eltévedni, mert sehol nem kellett lekanyarodni róla, de valahogy mégis egy hullott őszi avarral fedett , meredek hegyoldalon felvezető út lett előttem és akkor már sejtettem, hogy valahogy mégis elkeveredtem. A levegőben, magasan néha elhúzott egy-egy vadászrepülő. Lett volna egy, a hegyet megkerülő út is, de ott autók voltak leparkolva a bokrok mellett és úgy éreztem, jobb azt elkerülni. Szóval nekieredtünk a hegynek a Misi meg én, felkaptattunk és addigra haloványan a nap is kisütött és egy erdőalji helyen voltunk, ahol többen leszálltak épp egy távolsági buszról. Én egy télies öltözékű, néger hölgyhöz léptettem és megkérdeztem, merre van Pilis, mert haza szeretnék jutni. Azt mondta, hogy jajj-jajj, alaposan elkeveredtem. De van valahol egy irányjelző tábla és megmutatja. Valami kisváros peremvidékén jártunk és tényleg ott parkoltak az F-14-esek is, terepszínűre festve. A tábla meg nem lett meg, a néger néni meg egyre feszültebb lett és azt mormogta az orra alatt, hogy jó lenne pedig, mert nem lenne szerencsés, ha éjjelre ide kényszerülnék.
Aztán LK felkelt én meg felébredtem, így nem tudom mi lett volna a továbbiakban.
Hát így vagyok mostanában és csak azt érzem, hogy furcsa. Én vagyok furcsa. Vagy valami. A fejemben.

a mai

2011-12-02T16:54:00.000+01:00

nap sem telt élmény nélkül. A boltban melegétkezési utalvánnyal akartam fizetni. A Néni a pénztárnál kedvesen közölte, hogy nem fizethetek ezzel, mert csak ételt lehet venni belőle. És a sör, az nem élelmiszer. Hanem mi? kérdeztem. Hát, azt ő nem tudja, de nem élelmiszer, az tuti....

bocs

2011-12-01T08:22:00.000+01:00

A bocsánatkérés nem azt jelenti, hogy nem neked, hanem a másik félnek van igaza. Hanem azt, hogy többre értékeled a kapcsolatotokat az egódnál...

fény-lény-lány

2011-12-01T07:00:00.000+01:00

fénygyakorlat

2011-12-01T06:59:00.000+01:00

szomorkás félmosoly

2011-11-30T15:31:00.000+01:00

A gyerekdoki-nénink pont a negyedik orvosi diploma tulajdonos, aki azt mondja, hogy nem szabad több babát vállalnom. Mert az előzmények után, szerinte az én életem sokkal fontosabb. (Érdekes, eddig az összes többi doki azért ellenjavallt, mert hátha a next bébi is beteg lesz, miattam egyik se aggódott.)
Persze van kettő szép, szeretnivaló. És első körben ez is volt a tervezett mennyiségű utód. Nem fogok szeppukut elkövetni és büröklevet sem hajtok fel, ha ennyi is marad a gyermekeink létszáma. De valahogy elszomorított egy cseppet. Még nem tudom a jövőt, azt sem, alkalmas leszek e szervileg egy újabb tesó kihordására. De a dokinénink véleményére valahogy mindig is adtam, nem véletlen, hogy inkább a Nagybüdösbe hordom a kölkeket hozzá, pedig parkolni is szinte lehetetlen a környéken, beteg kőccel meg csak végszükségben békávézik az ember.
Szóval most pont olyan vagyok, mint az időjárás a jelen állapotok szerint.

megyek is, újraszínezni....

NOVEMBERHUSZONKILENC

2011-11-29T17:34:00.002+01:00

Tizenhét óra tizenkilenc perc.
Kiskorú Macskovics Malas Álmos közölte:

-Anya! Kakilunk!

anya: ??????!!!!!!!!???!!!??!!! majd óvatos hangsúllyal, hogy a ráülési kényszer képzete se merüljön fel: - ööö, ráülünk a bilire?

Malas: nem, vécére csücsülünk!

És mint aki egész életében mást sem csinált, mint aki nem tagadta le tegnap estig a gatyában figyelő bűnjelet, teljes természetességgel ráült és rendeltetésszerűen használatba vette az Egyes számú Fürdőszobai Fajanszot...

én még mindig csak hápogni tudok elképedésemben...

:-O :-O :-O :D:D:D:D

Nagyszakállú..

2011-11-29T15:22:00.000+01:00

Füles tegnap este nyolckor, pizsamásan észbe kapott, hogy még nem írt a Mikulásnak. Engedélyeztem neki a hiánypótlást és mivel írni nem tud (csak a nevét, meg Álmiét, meg azt hogy apa, anya és love), rajzolt egy kívánságlevelet. A megszólítást is megoldotta: szív + télapófej = Kedves Mikulás!
(mondjuk a Miku feje leinkább a Hogfather-re emlékeztet vadkanagyarakkal bajusz gyanánt, de keressen a kákán csomót valaki más) a rajzon szerepel egy szökőkút ("anya a medencét nem tudom lerajzolni, mert nem fér ide! szerinted a Mikulás fogja tudni?"), egy kalitka két zöldikével és egy szarkával, a szarka iszik az itatóból, előtte meg egy tál kukac, ("anya, de más kisállatka is jó. Nembaj, ha nincs neki madara! Majd mondd meg neki!"), szerepel egy markoló (" anya ezt Álmi helyett rajzoltam, mert ő még nem tud. És bitzos munkagépet szeretne. Vayg Kékautót") és egy szánkó. A papír alján egy döcögős "DIA" , mellette egy "ÁLMI" felirat. Kis dilemma után megbeszéltük, hogy felesleges a szánkó alá külön odaírni mindkettejük nevét, mert a Mikulás fogja tudni, hogy ezt kettejüknek szeretné.

(Már csak az a kérdés, honnét vesz a Mikulás betörőálarcot, hogy Füles szerény kívánságait finanszírozza....)

u.i: Majd idefotózom a levelet, update.

pici öröm

2011-11-28T06:32:00.001+01:00

Múlt hét egyik napján, kora hajnalkor, indulás előtt LK megkérdezte, hogy mi lenne, ha esetleg, netán úgy jönne össze és jövő nyáron elmennénk pár napra Németországba, Hollandiába - ebből 1-2-3 napot esetleg kettesben. ez csak egy halovány ötlet és valószínűbb hogy nem lesz belőle semmi, minthogy megvalósul, de nem ez benne a lényeg. Hanem az, hogy olyan jó érzéssel töltött el az a gondolat, hogy talán megyünk, hogy talán icipicit csavaroghatunk. Még ha nem is lenne belőle semmi, akkor is meglepetés-boldoggá tett ez a pár mondat, ami akkor sem fog változni, ha nem megyünk sehová. Tisztára olyan, mintha már nyaraltunk is volna, annyira feldobott :)) Lökött vagyok, tudom, nem kell mondani. :))

kaja

2011-11-28T06:25:00.000+01:00

Füles megint leminősítette a főztöm. Pedig nem is a családnak, hanem magamnak, a mai munkahelyi ebédemre készítettem: thai zöld curry-n megfuttatott spenótlevelek. Füles nézte méla undorral és közölte: "pfúúúúj..... fűvacsora.." közöltem vele, hogy ez az én holnapi ebédem, Füli meg úgy vélekedett: "anya a kecskék esznek füvet...."

Zsinatnap

2011-11-26T13:39:00.004+01:00

kékcinkék :)

csak még mindig nem tudok képet vágni, mert a gimp még mindig nem esik kézre...

agyállapot

2011-11-26T08:09:00.000+01:00

A hosszas itthonlét kissé leamortizálta az agyam. Tegnap negyed órát gondolkodtam, mi lehet az a "tehénné". Miféle tehén-feleség??! pedig csak olvasnom kellett volna az űrlapon a folytatást,miszerint "..nyilvánítva". Pont.
A bevásárlólistámon felírtam, hogy "halsaláták", amit "hálózsák"-nak olvastam a boltban és azon töprengtem, mi a fenének akartam hálózsákot venni...pont.
Pont.

dióhéj a tegnapihoz

2011-11-24T06:43:00.001+01:00

Igazából már az elején látszott, hogy az óvónénik nem akarnak minket. Sem engem, sem Álmit. Nonkonform anya, a nonkonform gyerekével - kinek kell ez a melós felállás? Mindenki kedvéért egészen novemberig elhúztam Álmi ovikezdését, majd az óvónénik kedvéért még egy héttel. Elmeséltem preventíve, többször is, hogy Álmi nem úgy működik, mint a legtöbb kisgyerek, nem szokik idegenekhez 1-2 hét alatt, a kis világába csak azokat engedi be, akik megszerettetik vele magukat és türelemmel, szeretettel minden elérhető Álminál - idővel. Meg mondtam sok minden mást is, ami megkönnyíthetné a Nénik és Malas összeszokását, együttműködését.
Malas egy hétig sem járt oviba, mikor már időpontot kértek a "beszélgetésre". Komplett fogadóbizottság várt, nem csak a két óvónéni, hanem a nevelési tanácsadó szakembere is. Első körben borzadva elmesélték, hogy Álmi "más". elmesélték, hogy úgy viselkedik, mint amire már felhívtam a figyelmüket, hogy Ez Fog Történni. És hogy ez így nem jól van, azzzzonnnnal szaksegítség kell Álminak, megelőzendő a Bajt!! A szaknéni egyenesen azt sugallta, hogy Álmi nem komplett.
Az egész szeánszból csak a szeretet és a türelem hiányzott. Amivel egy pedagógusnak az érzékenyebb gyerek felé kellene fordulnia. Nem kell sok, hogy Álmi megszelídüljön, de ők ezt a keveset sem kívánják megtenni, mert " a sok gyerek mellett nem elvárható tőlük, hogy Álmival külön foglalkozzanak".
Úgy érzem, igyekeznek Álmit az SNI kategóriába nyomatni, mert a független pszichológus véleményét sem akarják elfogadni, csakis a Nev.Tan.-embereiét, mert "velük vannak kapcsolatban".
És az egészből nem az fáj, hogy Álmi tényleg más. Én így szeretem. Hanem az fáj, hogy megbélyegzik, előre skatulyázzák, amiből sosem lesz esélye kitörni, ha egyszer rámondták, hogy SNI, akkor csökkent értelműkén fogják kezelni örökké. Nem veszik fel sem normális iskolába, sem oviba, elvesznek az esélyei. Egy soha le nem mosható stigma - csak mert két óvónéni jobban szeret gyurmázni a gyerekekkel, mint türelmesen megtanítani Álminak, hogy a gyurmázás jó, az együtt játék jó és próbálja ki. Két pedagógus, akik saját bevallásuk szerint "soha nem találkoztak még Álmoshoz hasonló problémával", vagyis olyan kisgyerekkel, akinek túl sok a környezeti inger és ezért elmerül a saját kis világában, és elkeseredett, dühös lesz, ha onnan erőszakkal kizökkentik.
EZ fáj. Hogy az én szeretnivaló kis koboldomban nem látják meg a kedvességét, a huncutságát, hogy nem is akarják megtalálni az utat hozzá - pedig nem nehéz. Hogy csak a problémát látják benne.
LK-nak igaza van, ez nem rólam, hanem Álmiról szól - de nekem fáj, nagyon. Én féltem az életét, egy érdektelen hivatali malom vizsgálatától, akik az ovi kedvéért simán kiadják a flepnit.
Ovit váltani nem tudok, csoportot sem. Azon eszelek, hogy ha kikeccsölném valahogy, akkor Füles óvónénijei felszabadulnának és Álmi esetleg csoportot ismételne. ( Vekerdy szerint ez jó ötlet :) )
De majd meglátjuk. Ahhoz, hogy objektíven tudjak gondolkodni le kell csillapítanom az indulataimat - csak ez épp most nehéz. De ezt is meg fogom ugrani.

use the force macska!

2011-11-23T06:31:00.001+01:00

Nem picsogásként és tényleg nem azért írom. Ami szeptember óta folyamatosan történik, teljesen levasalt lelkierő-ügyileg. Amúgy is igyekszem a "jajjóénszegény"-ezést józan keretek között tartani, de a gyerekek miatt pláne kell az erő a mosolygáshoz, játékhoz, kreativitáshoz - az élethez. Most viszont még össze sem tudtam szedni magam, megint olyan vagyok, mint egy túlfeszített húr. Ismeri mindenki az érzést, amikor az izmai elfáradnak, már remegni kezdenek, az edző meg lelkesen kiabálja, hogy "még egy kicsit taaaaart!" és te tartod és érzed, hogy mindjárt szétszakad a combod, de "még egy kicsit és még egy kicsit" összeszorított fogakkal. Hogy erősebb legyél. Na én pont ugyan ezt érzem lelkületileg. Hogy összeszorítom a fogam és "még egy kicsit.." Közben gondolkodom, mennyit tesz még ez edzőm rám, ameddig már hiába az összeszorított fog.
Ha túlélem, súlyos lelki izomlázra számíthatok.

inspiráció :))

2011-11-22T18:35:00.002+01:00

megint

2011-11-21T06:18:00.004+01:00

eljött a hajnalban írt postok ideje. Saját döntésemre visszatérek próbaüzemmódban a munkához. Viszont, hogy ne teljen addig sem haszontalanul a hétvége, tegnap még Fülessel nekiálltunk kreatívkodni. Kitaláltam neki a Karácsonyváró-fát. Kartonból megrajzoltam egy nagy fenyőfát, Füles ügyesen kivágta, kifestette - ez lesz az alap. Ha megszárad, akkor a gyerekszoba falán fog lakni. Aztán december elsején felkerül rá az első dísz. Pontosan 23 db dísz kerül rá és 24.-én reggel, akkor felkerül a tetejére a csillag is. Addig (elsejéig) az estéket a majdani kis díszek elkészítésével fogjuk tölteni :)
Tudom, olyasmi ez, mint az adventi naptár - de nálunk nem lehetne adventi csoki-naptárazni. Nem csak azért, mert az előregyártottak rondák, hanem mert Füli tuti hisztirohamokat produkálna, hogy nem zabálhatja ki az összes csokit a kalendáriumból azon melegében. Ez esetben a várakozós,napszámolós, mindennapra-egy-csokis funkciót elveszítvén, a szobában hányódna egy szétkapott ex-csokiszéf, ronda mikulással ékítve, ráadásul a kialakult nyávogós -sértődős hangulat pont a lényeget és az örömet venné el, ennek meg nem látom értelmét. A Fa viszont nagyon tetszik neki és mivel közben az advent mibenlétéről, a várakozásról, felkészülésről is esik 1-2 szó, talán megérez valamit arról a halk, izgatott örömből, ami ilyenkor a gyermeklelkű felnőttekben is ott motoszkál.
Majd lefotózom, ha lesz mit :) És majd akkor teszek ide képet az angyalkámról is, aki írólapból és szilikonos sütőpapírból készült kép, a 2 írólapból kivágva a kontúrvonalak és a szárny, majd közéjük ragasztottam a sütőpapírt, így a hátulról megvilágítva felfénylik az angyal alakja. :)
Készülnek még lefosztott wc-papír gurigából a leendő hópelyhek, de sajnos glitterpor híján ők is várnak a next hétvégére, hogy teljesen elkészüljenek.
És ezeket mind ketten csináltuk Fülessel, közben Álmi elmerülten gyakorolta az ollóhasználatot... :)

Tél

2011-11-20T14:58:00.000+01:00

számomra ma reggel kezdődött a tél. Kinyitottam az ablakot és éreztem rögtön, hogy valami megváltozott. Valami nem olyan, mint tegnap, meg az azelőtti reggeleken. Odakint hideg volt, mégpedig szürke, mozdulatlan, néma hideg. Egyetlen madár nem csippant, egyetlen varjú nem károgta el magát, egyetlen levél sem zörrent meg, sem a fákon, sem a földön lévő avarban. Néma várakozással teljes csend volt. A hideg is valahogy másfélének tűnt, az illata is más volt, mint az eddigiek.
Megérkezett a Tél. Csendesen, feltűnésmentesen átvette a stafétát az ősztől.

a gyermeki nyitottságról..

2011-11-20T09:27:00.000+01:00

Tegnap ebédre görög zukkínifasírt volt.( reszelt zukkíniből és juhtúróból álló keverék,mentával, édeskömény levéllel és petrezselyemmel ízesítve... nyamm!). Fülest megpróbáltam rávenni, hogy legalább egyetlen falat erejéig kóstolja meg, mielőtt rámondja hogy fúúúúúj!
Leányom lapos pillantásokkal méregetett engem és a gyanús zukkínit tartalmazó étket, majd közölte:

- Nem kóstolom!... láttam miféle ragacsokat kevertél bele...

sokk

2011-11-19T06:48:00.000+01:00

tegnap megláttam az első, idénre vásárolható karácsonyfákat... :-O pár év és már augusztustól hazavihetik, akik fát vesznek...

Könyvlista

2011-11-18T13:38:00.001+01:00

Ezeket mind-mind meg szeretném szerezni ~~akár álarcban, fegyvernek látszó harci kutya segítségével~~ saját részre, hogy vigyorogjanak a polcon. Hirtelenjében ezek jutottak eszembe, de tudom, hogy még lesz homlokomra csapás, hogy jujjelfelejtettemmertezis!!! tehát a lista folyamatosan bővülni fog. Szerintem ki is fogom szerkeszteni külön oldalként - majd.
Mivel képtelen lennék még egy külön füzetkét vezetni erről, ezért írom ide. Magamnak emlékeztetőül. ~~Meg az LK-féle Jézuskának, hogy tudjon válogatni a Fa alá - ha akar.~~

Lame Deer: Sánta őz, a sziú indián sámán

Joanne Harris: A francia konyha

V. Fable: Nászjelentés I-II ; Mesemaraton és minden hallott negatív kritika ellenére elolvasnám a Habospitét is, puszta kíváncsiságból

Kahlil Gibran: A Próféta

Anthony Burgless: Gépnarancs

Bulgakov: A Mestre és Margarita

Paul Coelho-tól sokminden, de mondjuk a: 11perc

Bayer Zsolt: Tündértemető - mert megvolt, de elveszett

Robert Fulghum ( nagyonnagyonnagyon!!): Már az óvodában megtanultam... ; Ó-ó! ; Harmadik kívánság 1-2 ; Talán igen-talán nem

Gaál Éva: Zoknidakszli és sokan mások

Popper, Vekerdy, Ranschburg - bármit, ami nem lenne meg

Kérem az összes velem kapcsolatban baráti érzelmű blogger-társat, hogy ne vegye magára a fenti írást, mert roppant rosszul érezném magam, ha olybá festene a dolog, hogy köznépi könyvgyűjtést szeretnék fondorlatosan kieszközölni! Mert nem! Én tényleg magamnak írom a listát! Régóta írom fejben és mikor pl. LK kérdezi, hogy melyik könyvet?, akkor sose tudom hirtelen. És mivel ő is olvassa a blogot, így meg sem kell kérdeznie, meglephet bármikor - ha akar.

kabát for meaow

2011-11-18T09:01:00.001+01:00

Nem, sajnos nem veszem meg. De nagyon szívesen megvenném :))) ez megint azon ritka darabok egyike, amellyel 100%-ban azonosulok. Annyira ÉN, ha értitek. Ideteszem, mert nagyon-nagyon.

Kaliko coat (see more wool coats)

( Szeretném leszögezni: Ez itten NEM célzás a Jézuskának, vagy ilyesmi. 60-70 ezerért NEM kérek kabátot. És én sem vennék ennyiért. :))) )

...

2011-11-17T14:59:00.000+01:00

"...Tudod, ki hiszi azt, hogy mindenre képes? A gyermek. Bízik önmagában, nem érez félelmet, hisz a saját hatalmában, és megszerzi azt, amit akar. De a gyermek növekszik. És kezdi megérteni, hogy nem is olyan hatalmas, és hogy a léte másoktól függ. Akkor szeret, és elvárja, hogy a szeretete viszonzásra leljen, a vágya pedig az idő előrehaladtával egyre nő. (...) És végül oda jut, ahol most vagyunk: felnőtt lesz belőle, aki bármit megtenne azért, hogy elfogadják és szeressék.

..."

Paulo Coelho

nem tudom hogy "jutott eszembe", de valahogy megfogott és idetettem magamnak, emlékeztetőül. Vagy csak úgy, a hangulat kedvéért. Néha annyira gyerek vagyok én is és akkor minden sikerül. Máskor meg aggastyán, aki kívülről nézi hogyan élnek azok, akiké az élet. De egy dolog töretlen, a mosolyom. akkor is, ha épp kívülről nem látszik. ez egy olyan dolog, amit szeretek magamban: tudok örülni őszintén, irigység nélkül a mások örömének is.

tanulmány, 50-es obi, természetes fény

2011-11-16T15:25:00.000+01:00

ejj..

2011-11-16T10:01:00.000+01:00

Valahogy mostanában nem akaródzik írni. Pedig legalább feljegyzés szintjén ide kéne firkantanom, hogy Álmi már második hete ovis és az óvónénik mindent megpróbáltak, hogy nem kelljen nekik Malassal foglalkozni, mert Malas:
1., nem fogad szót
2., mindenre felmászik
3., nem szól, ha ki kell mennie - vinni kell
4., nem hajlandó ráülni a klozetra ( Álmi hamar rászokott, hogy már csak itthon kakál, tartogatja ameddig hazaérünk..)
5., az ovikertben mindenhol rohangál és nem akar abban a sarokban maradni, amia kiscsoport számára van kijelölve
6., nem hajlandó részt venni a csoportos foglalkozásokon - csak ha neki is kedve van
7., nem hajlandó megenni szinte semmit
8., teljesen jól elvan a maga kis világában és egyenlőre nem lát okot az onnan kilépésre
9., ha nem akar kimenni játszani az udvarra, akkor nem hajlandó felöltözni, közli, hogy: "nem! hideg Álmi!" és kész. innentől senki ne számítson a részvételre, majd hülye lesz ő kint fázni, mikor bent van a jó meleg, meg a kékautó és a kacsa.

Már kezdenek betörni. az óvónénik. Csakúgy mint Füles, most Álmi is nyert meccset velük szemben, mégpedig cipőfronton. egyik nap nem volt hajlandó a benti cipőt felvenni és erőszakkal sem tudták rávenni, így harisnyában szaladgált odabent a megtört tekintetű Nénik között, mikor meglátott felrikkantott: "Anya! Szia!! Veszem a cipőt!" szaladt és vette. Malas egyébként szeret oda járni, bár a wc-s kényszerítés hatására itthon sem akarja már megközelíteni a wc-t, kisvödröt, meg bilit kér, ha dolga van, csak a klotyót ne kelljen.. :((( remélem kevés sérüléssel megússza, mert nincs másik ovi alternatíva errefelé, másik csoport sem és a magán meg kifizethetetlen.

Itthon meg: eleven mint a csík, elkezdett festeni, bújócskát játszani, mondatokban egyre többet kommunikál és rettentő önérzetes és önálló uraság. Tegnap, ameddig Fülessel foglalkoztam a gyerekszobában, kiment a konyhába, felmászott a pultra, majd a megfőtt keménytojásokat, amelyejk még hűltek a vízben széttörte (benne a vízben), majd a ketyvaszból merőkanállal átmert a mellette figyelő gyümölcsteába, fakanállal megkeverte, majd öntött a "leves"-ből egy pohárba, amit kiborított a pultra és a padlóra is. De roppant elégedett volt a teljesítményével és az " anya főztem!"-jével :)) ( mondjuk itt mosolygok, de akkor eleresztettem némi rossebeket a levegőbe, mikor két gyerek kezdett tócsásat játszani a konyhakövön lévő tojásos almateában...)

Én meg: elvérezgetek itthon csendesen, néha 1-2 napra eláll, oszt újrakezdi. Viszont van időm varrni, intézni az intézendőket, a lakás is úgy néz ki, ami nekem is elfogadható szinten van már, és rákaptam megint a rendszeres meditációra. Hihetetlenül jót tesz. Mielőtt indulnék az oviba a gyerekekért, egy fél órányit OM mantrázom és egy tibeti om meditációt csinálok légzéstechnikával kombinálva. Így most van egy viszonylag kiegyensúlyozott, boldog nő macska. Mert van idő mindenre. Mire hazahozom a prücsköket már a vacsora is kész, nem kell háztartásozni, van idő a gyerekekre és LK-ra is, még magamra is egy kicsi. És érzem, hogy így jó, így tudok egyensúlyban maradni. Már csak némi rendszeres tai chi, vagy jóga hiányzik. aztán egy szép napon (elvileg a jövő hétfőn) visszamegyek dolgozni és kezdődik elölről a fáradtság, meg a törekvés az egyensúlyra. Esetleg megtanulok a kocsiban meditálni, mert az nagyon sokat tölt rajtam.

Most pedig megyek az oviba, mert miközben írtam, telefonált az óvónéni, hogy Álminak hasmenése van, minden váltócuccát elhasználta és kellene menni érte..... hhhhhhh....

egy nekem való marhaság

2011-11-15T11:44:00.000+01:00

Bár nem vennék, de az ötlet, az hatalmas :D:D:D

LINK

meg egy ikerlependék

2011-11-14T19:13:00.000+01:00